In memoriam Apró Sándor

Apró Sándor, vagy, ahogy mostanában sokan szólították: Sándor bácsi Miskolcon született, egy tízgyermekes család legifjabb tagjaként.

Tartalmas, eseményekben és élményekben gazdag életet élt.  Nem kisebb vágya volt, mint szebbé és jobbá tenni a világot.

Szebbé tette a zenével, évekig muzsikált zenésztársaival Miskolcon, Lillafüreden, majd Göteborgban, több hangszeren is játszott.

Szebbé tette a festményeivel, tájképei, csendéletei, művészi szintű alkotásai kiállítótermekbe is eljutottak.

Gyönyörködtetett fafaragásaival, kopjafái Szigethalom Dísz-terét ékesítik, apró faragásai, pulikutyáról, szürke marháról, vaddisznókról, tisztelgések az élővilág szépségei és a hagyományok iránt.

Göteborg legszebb parkjában van egy fémből készült földgömb. A kontinensek kirajzolódnak rajta, de a föld országai nem, kivéve egyetlen egyet. A parányi Magyarország körvonalába beírt négy név, barátaival készített közös munkájuk, a honvágy mementója. A földgömb titkát nem ismerte csak az, akinek megsúgták azt.  Lizeberg a park neve, melynek ünnepélyes átadásán a svéd király személyesen gratulált Sándornak és barátainak az elkészített művükhöz.

Szebbé tette a világot egész lényével, humorával, fantasztikus történeteivel, kedvességével, végtelen jóindulatával.  Hite, empátiája, sugárzó humanizmusa, kíváncsisága a világ dolgai iránt, bárhol megjelent, kivívta az emberek elismerését, tiszteletét, szeretetét.

A sors nem mindig volt kegyes hozzá. Jutott osztályrészül háború, forradalom, felkelés, disszidálás, államosítás, terror, újrakezdés itthon és idegenben. Közben szerzett sérüléseket, lelkieket, fizikait is bőven.

Bejárta a fél világot. Magyarországról Svédországba menekült. 1980-ban új otthonra lelt ott, felesége, két lánya két unokája és sok barátja mellette volt. Házassága felbomlása után még éveket töltött kint, családja az Egyesült Államokban és Kanadában telepedett le, mindig örömmel fogadták, ha látogatóba érkezett. Majd egyre gyakrabban jött haza, Magyarországra. Társra, új családra, új barátokra lelt itt, közel húsz évet töltött el Szigethalmon, ahol elismerés és tisztelet övezte. Díszpolgári címmel tüntették ki. Rendszeresen láthatók voltak kiállított faragásai, festményei Szigethalmon, művésztársaival közösen, nagy lelkesedéssel szervezték meg ezeket a fontos, hagyományt-teremtő eseményeket.

Boldogan adta át tudását, segítette azokat, akik érdeklődtek művészi tevékenysége iránt.

Aktív és tartalmas élete végén már nehezen birkózott meg egészségügyi problémával, sem az orvostudomány, sem társa gondos ápolása és a család szeretete sem tudott segíteni elhatalmasodó betegségén. Kilencven évesen otthonában érte a halál.

Itthon és külföldön is sokan gondolnak rá ezekben a napokban mély fájdalommal. Kedves, szeretetre méltó egyénisége távozásával szegényebb lett a világ. Nagyon hiányzik lányának, unokájának  Amerikában, unokatestvéreinek, összes rokonának a világ különböző részein, a barátoknak Svédországban, Miskolcon, Szigethalmon, valamint társának, és az ő családjának, a legkisebb, 21 hónapos dédunokáig mindenkinek, akik szeretettel megőrzik emlékét.

14915561_1419208088097096_3716625236909917119_n

 

2

 

 

0 Comments

Leave a reply

Honlapunk cookie-kat használ. A weboldal böngészésével hozzájárulsz a sütik használatához.
Cancel