Túl közel?

Fura fordulatot vett az emberek evolúciója… Az elszigetelődés korát éljük! Kezdve az őskorban ahol még minden közös volt, haladva a ma embere felé egyre jobban váltunk önzővé, kirekesztővé és magányossá… még akár társaságban, kapcsolatban is. Érdekes adat miszerint amióta az emberek feljegyzéseket készítenek (akár a barlang falára) mindösszesen (megközelítőleg) alig 1200 nap volt összesen a bolygón, ami békében tölthettünk el! Persze ez nem egyben, hanem sok apró rövid napban elmorzsolódva a több ezer év alatt… döbbenetes. Fajunk tulajdonsága ez, hogy állandóan harcolunk valaki vagy valami ellen, valami eszme mentén. De ami még ennél is érdekesebb az az, hogy ha támadni kell, összefogunk, ha védekezni már kevésbé sikerül ez…. (Szerencsére azért sikerül javarészt még ha nagy áldozatok árán is)

És kanyarodjunk a jelenhez, ami miatt ez a cikk megszületett… ez a védekezés fontossága…. Hamarosan leírom mire is gondolok, de előbb a száraz tények…..

Olvasom a polgárőrség oldalainak az elemzését, és ledöbbenek az adatok megoszlásán…a több ezer látogató, aki olvas minket, 32-45 év közötti NŐ! Egy egy cikk olvasottsága  800-900 embert talál meg.

Ellenben már a tetszésnyilvánítás (LIKE) már elmarad… (nem panaszként csak ebből látszik az elszigetelődés) és a megosztása a cikknek is alig 1 százalék! A hozzászólás szinte nulla… pedig szerintem mindenkinek lenne, véleménye csak valahogy úgy vagyunk vele…- minek!?

Viszont amerre járunk mindenkitől azt halljuk nap, mint nap , hogy, jaj de jó meg jaj de kéne, már meg mikor? És ha visszakérdezek, hogy akkor számíthatunk rád?- jössz, javarészt (tisztelet a kivételeknek, akik tényleg jönnek) azt a választ kapjuk, most nem jó nem érek rá… bla bla bla… és ez nem csak ebben a témában van így… javarészt az összes közéleti problémát otthon a számítógép elől akarják megoldani….

Elmondom ezzel mi a baj! A valós életben a tetteinket, döntéseinket a közösség előtt ahol élünk, vállalni kellene. Meg kéne, érteni alanyi jogon nem jár semmi mindenért tenni is kell. Együtt kellene, mert egyedül senki sem tud semmit tenni… a támadás szervezetten zajlik nap, mint nap körül vesz minket, de mi még se teszünk semmit! Bármennyire úgy gondoljuk, hogy mi közünk hozzá – nagyon is van!

Elszigetelődtünk…

Az elmúlt időszakban körülöttünk nagyon sok helyen történt olyan dolog, ami emberek életét változtatta meg sajnos rossz értelemben… Kezdve a Zebrán elütött kislány, a megfojtott 20 éves Vivienig…

A kirabolt kifosztott lakások az ellopott autókon át, a megfélemlített időseken át… Szomorú esetek… a Statisztika itt is ugyanez, mint a mi oldalunkon… Megnézi, elolvassa, mert ingerszegény az élete, csak a munka a problémák az elszigetelődése… elolvassa, mert szeret borzongani, mert kíváncsi a pletykákra… majd bezárja az oldalt és kibont egy sört. Másnap a kollégákkal megosztja az információt, esetleg kiposztolja.

Érdektelen, mert nem az ő baja… van neki elég…

Aztán jön a következő haláleset és ez már senkit sem érdekel… elemezni?

– Minek nem az én bajom- mondják!

El lehetett volna kerülni egy kisebb társadalmi nézetváltással, figyelemmel a másikra?!

– Ugyan mondja mit tehettünk volna?

Aztán az utcában egy idős ember megöli a párját… erre már érzékenyebbek vagyunk, hiszen az utcában történt… napokig beszédtéma aztán újra csend!

Aztán a hátsó szomszédot éjszaka kirabolják, amíg alszik…

– Itt jöttek be a kerítésemen mutatja remegő kézzel… ez már közel volt!

Hány fiatal lánynak, hány felelős érző felnőttnek az életének az ára kell egy közösségben ahhoz, hogy azt érezzük ez elég KÖZEL VOLT!?

A megyében nem elég, ha történik? A városban, még nincs elég közel? Az utcában még nem nálunk volt? Ha éjjel ott áll egy álarcos az ágyánál az már elég KÖZEL VOLT?

Mennyire kell a bajnak közel lennie ahhoz, hogy végre kitörjünk az érdektelenségből, a nemtörődömségből? Minek kell történnie ahhoz, hogy a magunkénak érezzük a mások baját?

Dabas nekem már elég közel volt! ………. Szigetszentmiklós gyártelep már elég közel volt! ….. A bucka is elég közel volt! És önöknek? Mennyire kell közel lennie, hogy végre a saját bajuknak érezzék a közösségüket, a várost és az embereket ahol, akik között élnek… Ők nem egy poszt a Facebookon… nem egy bejegyzés egy honlapon. Olyan emberek, mint magunk, a társaik ebben az életben, akikkel össze kéne fogni.

Ha akarunk, tudunk tenni azért, hogy holnap vagy holnap után nehogy nálunk legyen TÚL KÖZEL!!!

Mi a Szigethalmi polgárőrségnél a következő években azon fogunk dolgozni, hogy a baj messze elkerülje önöket! De mint említettem ez egyedül nem megy! Aki értette miről szólt a cikk, az érti azt is, amit akarunk tenni… Önöknek, de nem önök nélkül… 17000 ember él ebben a városban. Papíron! De alig 70 olyan van, aki jön, akar és tesz is! A többiek miért nem? …. a kérdést nem nekünk kell megválaszolniuk, hanem saját maguknak… vagy majd akkor jönnek és tennének, ha már TÚL KÖZEL VOLT?

https://www.facebook.com/Szigethalmi-Polg%C3%A1r%C5%91rs%C3%A9g-961366803900088/

Szívesen várunk mindenkit a csapatunkba, vagy akár csak támogató tagokat is!

Bogya Károly

0 Comments

Leave a reply

Honlapunk cookie-kat használ. A weboldal böngészésével hozzájárulsz a sütik használatához.
Cancel